Mimóza vagyok! ???? Itt a MancsRanch-en lettem egy igazi csodaparipa! Nagyon rossz helyről kerültem ide. Csont sovány, megtört pici lovacska voltam. Amikor Rózsáék jöttetek megnézni, hogy mégis kicsoda és milyen természetű vagyok, biztos nem szerettek belém első látásra.
 
 
Mikor rám néztek, különös dolgot láttam a tekintetükben. Ilyet eddig soha nem tapasztaltam. Mintha csak összeszorult volna a szívük, azt hiszem nagyon megsajnáltak, amikor a szemünk láttára ütöttek, rugdostak és szurkáltak! Hallottam amint a kislány félve súgta édesanyja fülébe, hogy "Anya! Hogy lehetnek ilyen gonoszak az emberek?"
 
Gonoszak? Az vajon mit jelent? Eddig csak egy fajta embert ismertem. Van másfajta ember is? Erre akkor még senkitől nem kaptam választ. Láttam Rózsa tekintetén, hogy a fizimiskám nem nyerte el a tetszését, de olyan jó érzésem volt velük kapcsolatban, hogy akkor megfogadtam, ha elvisznek magukkal, akkor meg fogom hálálni. Megmutatom, ki vagyok én.
 
 
Csoda történt! Egyezségre jutottak régi gazdámmal és bepakoltak az autóba. Ölben utazva értem haza csodás új otthonomba a MancsRanch-re. Amikor megérkeztünk borzasztóan féltem. Csomó új élmény, új hely, új állatok. Nagyon bizalmatlan voltam az emberekkel, mindig attól féltem ki fog bántani! Soha többet nem bántott senki. Már nem félek. Bő másfél évbe telt, hogy meg tanuljak bízni az emberekben és ne reszkessek, mint a nyárfalevél, ha csak rám néz valaki!
 
Rózsa elnevezett Mimózának. Neki köszönhetem, hogy most már boldog és kiegyensúlyozott lovacska vagyok! Hajnalban mikor kijön hozzánk, már várom nagyon és én akarok az első lenni, aki köszönti őt. Amint megpillantom, már messziről kiabálva üdvözlöm. ❤
 
 
Nagyon szeretem és boldog vagyok, hogy az életünk része lehetek!
2018. május 16.